Hugi a tavalyi születésnapján említette, hogy látott egy nagyon jó táskát. Formáját tekintve gömbölyded, a száját madzaggal össze lehetett húzni.
Elkezdtem keresgélni a neten megfelelő forma és leírás után. Közben lebontottam egy mellényemet, ami úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya! Az elejéből "kinyert" fonalból meg is horgoltam a tatyót. Még a hátuljából egy kicsi kellett a fülekhez. Használ az átalakítás a mellénynek! Így jobban néz ki!
A történet pikantériája, hogy ősszel kész lettem a táskával, a télen megcsináltam a füleket, Nagymamámtól kaptam leselejtezett lepedőt bélésnek. Áprilisban volt Hugi szülinapja, és nem lett kész a táska!!!
Történt ugyanis, hogy nem tudtam megvarrni a táskabélést, ezért varrónőhöz fordultam. (Semmit nem tudok megvarrni. Nem csak ezt.) Egy hetet mondtak az üzletben. Még időben is voltam az egésszel.
Egy hét múlva, mikor visszamentem érte, közölték, hogy beteg a varrónő. Még egy hét. A következő héten már meg is halt szegény varrónő!
Az időből teljesen kifutottam! A táska valahol a hagyaték közt volt. Hugi elmúlt 26, ajándék sehol!
Szerencsémre a varrónő lánya megcsinálta a félbemaradt munkákat. El se hittem!!!
Hugi boldog volt, mikor végre odaadtam neki!
Természetesen elfelejtettem lefotóztatni András barátommal, ezért szabadtéri képek készültek a nagymamám kertjében.
A minta
itt elérhető!